Riporter: Dobolsz. Miért? Gustav: Áh. Jó kérdés. Úgy gondolom, hogy számomra a dobolás jelenti a legnagyobb örömet, és nem igazán érdekel például az éneklés meg ezek. A dob miatt jobban a háttérben tudok maradni, és így visszafogottabbnak tűnök. Ez kicsit talán titokzatosabb is annál, mintha az ember a rivaldafényben állna. Riporter: Van beceneved a bandán belül? Gustav: Juschtel... Otthon mindig így hívtak, mert én vagyok a családban a legfiatalabb. Riporter: Kivel találkoznál egyszer szívesen? Gustav: Lars Ulrich-kal, mert számomra õ a dobosok királya! Riporter: Rajongsz valamiért? Gustav: Igen. Imádom a Korn-t, a Metallica-t, a System of a Down-t, a Creed-et és a Fu Fighters-t. Õk a kedvenceim, rájuk mondanám, hogy rajongok értük. De vannak más együttesek is, akiket szívesen hallgatok. Riporter: Mi jut eszedbe arról a szóról, hogy siker? Gustav: Hmm... Talán olyasmi, mikor az embert szeretik? Riporter: Mi jut eszedbe arról a szóról, hogy jövõ? Gustav: Mégtöbb dal, az album kiadása, igazi koncertkörutak, és aztán talán a második album, majd a harmadik... Riporter: Melyik fontosabb neked? A szerelem vagy a banda? Gustav: Jelenleg a banda fontosabb, mert most nincsen barátnőm. Riporter: Mennyire fontos neked, hogy kapcsolatban maradj a rajongókkal? Gustav: Nagyon fontos, hogy az ember megismerje a rajongókat. Olykor mulatságosnak és érdekesnek találom, hogy a rajongók így bolondulnak értünk. Riporter: Van valami, amit a fanclub tagjainak mondani szeretnél? Gustav: Igen. Hogyha igazán szerettek minket, maradjatok hűek hozzánk, vegyétek meg a CD-nket, és gyertek el koncertre!