Lefordítottam a backstage vidit,mert sokan kíváncsiak voltak rá,hogy miről beszélnek benne:
Tokio Hotel - Live in Europe
Bill: Amikor az emberek odajöttek hozzám,és azt mondták,hogy „Oké,következő évben európai turnén fogtok játszani”,azt gondoltam: „Ez annyira király!”
Tom: A hangulat nagyon jó. Mindenki kijön egymással,mindenkinek megvan a saját munkája,és mindenki elégedett vele...
Bill: Azt kell mondanom,hogy jól szórakozunk,és a turné jól indult,és eddig igazán nagyszerű koncertjeink voltak.
Georg: Eddig nem voltak nagyobb problémáink. Bill egyszer elrontotta a napunkat,Tom gitárja egyszer feladta a szolgálatot,de ezeket kivéve szuper volt.
Bill: Amikor ott állok,és tudom,hogy nemsokára fel kell mennem a színpadra,tudom,hogy még egyszer át kell futnom a dalszövegeken,de ilyenkor nem emlékszek egyikre sem.
Tom: Ez az,amit nem tudsz megtenni 10 perccel azelőtt,hogy a színpadra lépnél,hogy tényleg nem tudsz azon töprengeni,hogy mit is fogsz játszani.
Bill: Én ezt nem engedhetem meg magamnak,hogy így tegyek. Nem futhatok át mégegyszer a dalszövegeken,mert az totál idegessé tenne,és elrontanék mindent.
Tom: Én,mint gitáros,természetesen nekem kell az egész show-t összetartani,szóval ezért megy minden nagyon jól.
(Reden live)
Tom: Itt otthon érzed magad,rengeteget szórakozhatsz,és szerintem ez a legfontosabb dolog a turnén,és én emiatt nagyon boldog vagyok.
Bill: A koncertek szenzációsak voltak!
Bill: Még semmi sincs befejezve,de az énekes már készen áll,szokás szerint...
Tom: Roger!
(hangpróba – An deiner Seite)
Bill: Oké,Prágában kezdődött,azt tudom,aztán Ostrava,Bratislava (Pozsony),Varsó...
Tom: Uhmm cseles,Prága...
Georg: Bécs,Kempten...
Bill: Budapest...
Gustav: Zürich,Párizs...
Georg: Nancy volt... azt hiszem...
Tom: Mi is jött utána...?!
Gustav: Mi volt,mi is volt... pedig tudom... várj,várj,mindjárt megvan...
Bill: Stuttgart,München,Nürnberg...
Gustav: Berlin,Lipcse...
Bill: Ahogyan láthatjátok,most építik a színpadot. Itt gyakoroltunk a legutóbbi pár napban,és most itt az idő. Holnap elkezdődik. Holnap...
Tom: …az első show... oohhooo!
Bill: ...Prágában játszunk. Most tényleg idegesek vagyunk.
Tom: Most nézd,a színpad tényleg nagyon cool!
Georg: GUSTAV!
Gustav: IGEEN?!
Georg: Idehoznád légyszi a dzsekimet? Ott van.
Gustav: PERSZE!
Georg: Ebből az összes benyomásból sok ötletet gyűjthetsz. Nagyon inspiráló és szerintem nagyon kreatív időszak.
Tom: Varsóban nagyon rosszul aludtam. 4:30-ig voltam ébren. Hihetetlen... csak nem tudtam elaludni. Néha nagyon sok gondolatod van,és erőlteted magad,hogy aludj el,de nem tudsz. Csak nem tudsz. És nagy forróság volt,az ablakot nem lehetett kinyitni,így bekapcsoltam a klímát,erre a torkom elkezdett fájni... rossz volt.
Georg: Awww,te szegény!
Tom: Borzasztó volt.
Tom: A busz nagyon cool. Mindannyiunknak nagy ágya van TV-kkel,DVD lejátszókkal,és egy rakat DVD-vel.
Bill: Nagyon elégedett vagyok vele. Szerintem ez egy nagyszerű busz,és nagyon jól mulatunk együtt.
Tom: De néha túl kicsi.
Bill: Néha vitatkoztam pár emberrel meg vitatkoztam egy kicsit a bandával is,ezek is megtörténnek.
Georg: Mindenki csak megy és lefekszik az ágyába,és elhúzza a függönyöket,és ilyenkor mindenki megérti,hogy egy kicsit egyedül akar lenni.
Tom: Georg lezuhanyzik,Gustav is így tesz néha,és ez így megy. Nem nagyon törődünk egymás bajaival.
(Backstage-ben)
Bill: Szóóóval,emberek... itt vagyunk a backstage-ben. 35 perccel vagyunk a fellépés előtt,és láthatjátok,hogy ezt kijelentve én még mindig mosolygok,de a többiek már eléggé megdermedtek.
Bill: Egy kicsit ideges vagyok és fáradt.
Gustav: Ez még nem vált rutinná. Minden alkalommal más a színhely,és még ha ugyanaz is a díszlet,minden egyes alkalommal egy különleges kapcsolatot kell teremtened a helyszínnel.
Georg: Most gondold el,hogy hol kell álnunk minden dalnál,fémlemezt csak nem húzhatunk a fejünkre. (ezzel arra célzott,hogy sokszor a magas színpad szélén állnak,de sisakot azért csak nem viselhetnek)
Bill: Igen,én voltam ma a legjobb... Tom megrázza: ...és ideges is.
Bill: Ma kaptunk egy platina-,és egy aranylemezt az új albumért,és a régebbiért egy platinát.
Gustav: A fanok végig énekelték az egész albumot!
Bill: Nehéz elképzelni,mégis látod. Kijössz a hotelből és németül beszélnek nekünk. Persze aranyos akcentussal,de meg tudják csinálni.
Tom: Bill az énekes. Mindig ezzel henceg stb.,szóval azt mondtuk: „Oké,te vagy a frontember,akkor mondanod is kell valamit...mondjuk...magyarul!
Bill: Je parle un petit francais. (Kicsit beszélek franciául.) Attention. (Figyelem) Je m'appelle Bill. (A nevem Bill.)
Bill: Szerintem ez kedves,ha valaki egy másik országba megy és tud mondani pár mondatot vagy legkevesebb pár szót azon a nyelven.
Tom: Szóval megtanult pár dolgot.
Bill: Lengyelül... hogy is volt? Aaah, „Ahoj Warszawa!” Ez volt,pontosan.
Tom: És egy kis francia,én tanítok a többieknek párat közülük.
Bill: Sokminden történt és nagyon sok országban voltunk,de nekem úgy tűnik,mintha csak most kezdtük volna el.
|